Publikációk

Cikksorozat 2021

A „Hogy vagy” kérdés 2020 óta új értelmet kapott. Az egész világot érintő járványhelyzetről mindenki gondol valamit, véleményt formál vele kapcsolatban, sokféle érzés kavarog az ember lelkében. Valamennyi kommunikációs csatornán özönlenek felénk az információk, leginkább sokkoló és negatív formában. Azt tapasztaltuk, hogy a járvány első hulláma után a látszólag jól alkalmazkodók életében is megjelent a párkapcsolati feszültség a nevelési nehézség, családon belüli érzelmi zsarolás, agresszió és nem ritkán testi tünetek is. Az összezártság, a bizonytalanság, a félelem, homeoffice, az online oktatás feszültsége az emberek erőforrásai mellett a kapcsolatokat tette leginkább próbára. Mit lehet tenni, hogy ez a hatás inkább megerősítsen az elbizonytalanodás helyett? Segítségért fordulni olyan szakemberekhez, akik mentálhigiénés konzultáció, segítő beszélgetés során, egy adott cél elérése érdekében vagy krízis helyzetben támpontokat tudnak adni. A legnehezebb, legkiszolgáltatottabb helyzetekben a saját erőforrások és megküzdő stratégiák, a lehetőségek kiaknázása az, amivel a járványhelyzet nem megszüntethető, de a saját helyzet stabilizálható. Változtatni ugyan nagyon nehéz és félelmetes, de a változás új lehetőségeket, élményeket is ad az unalom, szürkeség, elmagányosodás helyett. A saját életünk kézben tartása, irányítása az, ami a kulcs, ami egyedül vagy szakemberrel biztosan tudom, hogy életmentő, mert naponta élem ezt meg a kliensekkel való együttgondolkodás során. A cikksorozattal az a célunk, hogy a járványhelyzet ellenére, a figyelmet ráirányítsuk a saját testi-lelki egészségünk megőrzésének fontosságára, lehetőségeire.

 Stressz és feszültség

A „jó” stressz okozta feszültség doppingolja, serkenti az embert, mert ezek az energiák becsatornázódnak valamilyen teljesítménybe, amit sikerélményként, örömként él meg. Jó esetben ilyen a vizsgadrukk, a sportolók izgalma, a lámpaláz stb. A „rossz” stressz az, amit valamiért nem vagyunk képesek átfordítani saját haszonná. A munkahelyi feladatok megnövekedése, az egyre lehetetlenebb elvárások, a bürokrata ügyintézés nehézsége, a nemet mondás félelme, a vírushelyzet intézkedéseinek következményei hatással vannak arra akit érint,pedig  a helyzet megoldása kívül esik a hatáskörén. Azaz szenvedő alanya a kialakult helyzeteknek. Az is előfordul, hogy nyakig benne van az ember érzelmileg egy-egy szituációban és nem látja a kiutat. Ha mindkettő érinti az egyént, ami elég gyakori, akkor rövidtávon, csak kellemetlen érzéseket okoz, de ha rossz választ kap a személyiség, akkor a stressz egyre erősebb (pánik) tünetek vagy komoly betegségek forrása lehet. Első lépésként érdemes észrevenni, mi billenti ki az embert az egyensúlyából. Mikor érzi a feszültséget? Ki vagy mi okozza? Tud rajta változtatni vagy sem? Ha a válasz igen, akkor, azt megteszi, akár tetszik ez a környezetének akár nem, mert mindenki önmaga tudja, hol vannak a határai.  Fontos kommunikálni, helyzetről-helyzetre, röviden, egyértelműen és nem agyon magyarázva a zavaró momentumokat, mert „használati utasítás”ez a velünk kapcsolatban levők számára.  Amin nem lehet változtatni, ott az alkalmazkodás mellett a helyzetből való érzelmi kiszállás vagy az élet más területein teremtett sikerélmény, örömforrások, kapcsolatok működtetése segít. A vírushelyzetet is érdemes nézőpont váltással saját haszonra fordítani. Lehetőség van lelassulni, a családtagokkal otthoni programokat szervezni, társasjátékok, barkácsolás, közös sütés-főzés, fim nézés, rendrakás, szanálás, karácsonyi ajándékok készítése, nagy séták kirándulások a szabadban, sportolás. Amellett, hogy a közös élmények erősítik a kapcsolatokat a feszültségek oldásában is sokat segítenek.

A jelen

Gyakran tapasztalom, hogy a múlton való rágódás és a jövőtől való félelem miatt már nem marad energia a jelen megélésére. Ez egy jó kis csapda helyzet, mert a múlt már, a jövő meg még nincs itt. Amikor visszajelzem ezt a velem szemben ülőnek, tanácstalanul kérdezi, jó, de hogy kell azt csinálni? Arról beszélgetünk ilyenkor, hogy neki mire jó hogy a jelennel nem foglalkozik annak ellenére, hogy csak azt tudjuk kézben tartani, irányítani. Nagyon izgalmas, néha szívszorító vagy kétségbeejtő történetek bontakoznak ki ezeken a beszélgetéseken. Leginkább a tanácstalanság, a napi rutin, a sok feladat, a fáradság a kapcsolatok elégtelen volta az egymás közötti kommunikáció sablonossága és még sorolhatnám, mi minden gátolja a jelen megélését. Ilyenkor valójában a megélés helyett a jelen túlélése a cél. Gyakori „hiba” az is, ha a jelenben elvégzett feladatokat bagatellizálja az ember, nem értékeli önmagát az elvégzettekért, viszont amit nem végez el azt kudarcként éli meg. A vírushelyzetben ez a hatás felerősödött. Sok ember kényszerült arra, hogy homeofficban dolgozzon, mellette 1-2-3 gyerek otthoni felügyeletét, esetleg online oktatását is meg kellett oldania. Újszerű rutinból nem végezhető tevékenységek sora terhelte meg a mindennapokat és akkor a betegségről vagy az egzisztenciális fenyegetésről nem is beszéltünk. Azokban a családokban, ahol a családtagok képesek voltak összefogni- az idősebb generáció kiesett a segítő hálóból, hiszen őket védeni kellett- ott egymást erősítették, ahol eleve hiányzott az egymást támogató attitűd ott az árokból szép lassan szakadék lett. Ilyenkor valóban jogos az a kérdés mit tudok tenni? A nézőpont váltás, az erőforrások feltérképezése a napi örömmorzsák megélése mellett sokféle technika, módszer létezik, aminek a megismerésében kipróbálásában a szakemberek segíteni tudnak. Támogatják a klienst abban, hogy ne legyen félelmetes a változtatás. Figyelnek a segítséget kérő tempójára, lépésről-lépésre mentorálják azt a folyamatot, ami akkor tud sikeres lenni, ha azt nem csak a szakember, hanem a segítséget kérő valóban akarja.

A NŐK sokfélesége

Az önmegvalósítás egy jól hangzó és divatos fogalom, ugyanakkor egy nő számára szinte mindig dilemma, sokszor elakadás. Gyakran bűntudatot, kötelességmulasztás érzését és félelmet kelt a változtatási szándék, a megszokottól való eltérés. Lehetek én magamnak a szempont? Mit szól a családom? Elveszem tőlük az időt? Nem vagyok önző, ha ezt vagy azt megteszem magamért? A női szerepekhez tartozó régi beidegződések, paradigmák, családi minták a mai emancipált világunkban is gyakran gátló tényezők.  Felnőttként meg kell újra tanulni azt, hogy amit akarok, el is kell tudni érni, hiszen a gyerekek önérvényesítőek, akikből hosszú kitartó munkával a szülők, megengedő, túlféltő vagy túl sok elvárát támasztó viselkedése elveszi a belső motivációt, a saját élet feletti felelősséget. Sokféle családból, sokféle hatással, sokféle elvárással kell kialakítani a saját felnőtt életet.  Szerencsések azok a gyerekek, akik olyan családba születnek, ahol inspirálják, támogatják, sőt a szüleik példáján át napi szinten látják, hogy lehetnek azok, akik akarnak. Sikerélményük, és örömük van az életükben. Ha az apa segíti az anyát és viszont, abban, amit az szeretne, vannak külön és közös céljaik is. Ha egy nő élete egyensúlyban van, akkor a családtagjaira is jobban tud figyelni és a gyerekeinek is követendő mintát nyújt. De nézzük meg a teljesség igénye nélkül milyen sokfélék lehetnek a nők! Van, aki anya akar lenni, van, aki nem. Van, aki egy, van, aki több gyereket akar. Van, aki szingli akar maradni. Van, aki tanulni akar, akár az élete végéig is, van, aki nem. Van olyan nő, aki többször is pályát akar módosítani. Van, aki itthon, van, aki külföldön akar élni. Van, aki a kreatív munkát, van, aki a monotont szereti. Van, aki alkalmazott, van, aki vállalkozó, van, aki politikus akar lenni, vagy sportoló, hajóorvos, világjáró, tudós, háziasszony, utazó, feltaláló és folytathatnánk a sort bármeddig. Egy biztos nem könnyű az út, de csak akkor tud sokáig egészséges maradni valaki, ha azt az utat járja, ami a sajátja mert mindannyian mások, sokfélék vagyunk, de csak mindenki önmaga tudhatja mi jó neki.

                                                                                                                         

Fogadalmak helyett apró változtatások

A változtatás igénye azért jelenik meg időről-időre életkortól és élethelyzettől függően- kamaszkortól időskorig-mert a számtalan régi és új elvárás kikényszeríti azt. Elkezdi az ember rosszul érezni magát a bőrében, életében. Sokszor nehéz konkrétan megfogalmazni mi a baj, csak az egyre erősödő tüneteket érzékeli az ember önmagán, kedvetlenség, lehangoltság, szorongások, fejfájás vagy egyéb testi tünet formájában. Ezért az újévet sokan azzal kezdik, hogy fogadalmakat tesznek: mit és min fognak változtatni.  A tapasztalat az, hogy ezek nagy része mégsem valósul meg. Vajon mi ennek az oka? A motiváció vagy kitartás hiánya? Esetleg a környezet visszahúzó ereje, a megszokás hatalma? Félelem az újtól? A pénz hiánya? A sok és sokkoló információ? Többféle kifogással, magyarázattal szolgál ilyenkor az ember önmagának és bele sem kezd vagy abbahagyja, ahelyett hogy kitartóan lépésről-lépésre csinálná, amit kigondolt.  A vírushelyzet kiváló alibi lehet, hiszen lassan egy éve élünk benne. A tavaszi „első hullám”új viselkedést várt el mindenkitől, amihez alkalmazkodott, ki ahogyan tudott. Segített a tavaszi időjárás, a napsütés a szabadban való tartózkodás lehetősége. A „második hullám”sokkal nehezebb, hiszen korán sötétedik, kijárási tilalmat, utazási korlátozást vezettek be, elérhetetlenek a személyes találkozási helyszínek, szórakozó helyek, éttermek, kulturális helyszínek. A rajtunk kívülálló, objektív tényezőkön nem tudunk változtatni, de a saját lehetőségek feltérképezése hasznos lehet. Fogadalmak helyett apró változtatásokra, új dolgok kipróbálására, megtanulására, vagy régen elfelejtett, de örömet okozó tevékenységek újraélésére bármikor van lehetőség. Vírushelyzettől függetlenül hasznos időnként megállni és újratervezni, mint az autókban a helymeghatározó „GPS”. Amikor egyedül nem megy, akkor szakember támogatásával, személyre szabottan a segítő konzultáció igénybevétele átlendít az elakadásokon, a változtatástól való félelmen. Feltétel, hogy kialakuljon egy bizalmon alapuló kapcsolat a két fél között és a változást akaró személy csinálja is azt, amiben megállapodnak.

A családalapítás dilemmái

Gyermeket vállalni ma már nem annyira természetes, mint 100 évvel ezelőtt. Régen a születés és a halál családi körben zajlott. Minden szerep jól körülhatároltan, konkrétan megfogalmazott és mintaként jelenlevő társadalmi és családon belüli elvárásokkal volt jelen. Természetesen akkor is volt elhanyagolás, bántalmazás, de mivel több generáció élt együtt, talán a védőháló erősebben védte a gyerekeket. Ma mozaik, patchwork vagy külföldön élő családmodell a jellemző, de ha a gyermek az őt körülvevő felnőttektől megkapja az életkorának megfelelő figyelmet, és van sikerélménye, tapasztalási lehetősége, akkor az esélyei javulnak. Azoknak a gyerekeknek, akinek nincs olyan szerencséjük, hogy egy működő családba születnek, nehezített pályán kell, hogy felnőjenek A vírushelyzettől függetlenül is nehéz az ismerkedés a fiúk nem tudnak udvarolni, elköteleződni, felelősséget vállalni a lányok erőszakosabbak, vagy ha nem akkor nem értik mi a baj velük, miért nem kellenek senkinek. Az egzisztenciális bizonytalanság, félelem a jövőtől erősödik, gyakran a juttatások miatt és nem belső motivációból történik családalapítás a fiatalok 30-40 éves kora között. Szakmai körökben gyakran megfogalmazott kérdés, hogy a szülő szerepre miért nem készítik fel a fiatalokat. Sokféle program létezik, amely ezt tűzi ki célnak. A családi szocializációt felülírni ugyan nehéz, de az erre nyitottak kapnak lehetőséget a szakemberekkel történő konzultációra. Az egyéni konzultáció egy szakemberrel az mindenképpen hasznos lehet abból a szempontból, hogy az „örökölt sorsot”megállítsa az ember. Akik nem ismerik fel, hogy szükségük van családon kívüli támogatásra, mert szégyellik, vagy nem szenvednek még eléggé egy adott helyzettől, nekik lehetetlen segíteni. Hiába látja a környezet, hogy baj van, a segítség kérése, egyéni felelősség.

 

Család születik

A párból akkor lesz család, amikor gyermek születik. Ha két lelkileg stabil felnőtt vállal gyermeket, akkor a gyermek fogadására való felkészülés zavartalanul zajlik. Mivel a várandósság nem betegség, hanem áldott állapot ezért örömmel, várakozással odafigyeléssel telik a kilenc hónap. Az anyában zajló testi-lelki folyamatok az anyává válás nagyon fontos időszaka. Természetesen lehetnek a kismamában aggodalmak, kérdések, amit jó, ha meg tud egy olyan emberrel beszélni, akiben bízik. Ideális a leendő apával való ilyen jellegű kommunikáció.  Tanácsadás helyett, az értő figyelem, a meghallgatás az, ami nyugtatóan hat, hiszen ha kimondhatják akár egymásnak is, ami félelemmel tölti el őket, attól megkönnyebbülnek ezért a felszabaduló energiáikat is jobban tudják hasznosítani és ez szorosabbá fűzi a kettőjük kapcsolatát. Gyakran tapasztalható az is, hogy egy billegő kapcsolatban egyedül marad érzelmileg a várandós. Így sem magára, sem a születendő gyermekére nem tud figyelni, hiszen minden energiája a párkapcsolatuk stabilizálására fordítódik. Egy gyermek születése nem ment meg egy kapcsolatot sem, esetleg eltereli a problémákról a figyelmet ideig-óráig. Sokszor hallható, hogy a gyerekek miatt nem mennek szét a párok. Ilyenkor felmerül a kérdés kinek válik hasznára egy figyelem, kommunikáció mentes vagy éppen feszültséggel teli szülői légkör? A szülőknek és a gyermekeknek is anyagi, érzelmi biztonságra van szüksége, ha ez elveszik, akkor nagyon nehéz, szinte lehetetlen jól megélni az élethelyzeteket. A gyerekeknek nincs választási lehetőségük abban, hogy hova születnek. A döntés felelőssége a felnőtteké. Így tulajdonképpen a fogantatás pillanatában eldől, hogy egymásra odafigyelő, egymással kommunikáló, egymást elfogadó, egymást támogató, a konfliktusokat jól kezelő párkapcsolatban jó mintákat kap az újszülött, vagy sem. Ideális nem létezik, mert az életünk helyzetek, szerepek, elvárások sokaságából áll, de a szülőség felelősségvállalással is jár. A jó szülő az, aki ezt a felelősséget vállalva éli az életét, ezzel biztosítva gyermeke számára a lehetőséget arra, hogy kiegyensúlyozottan fejlődhessen.

Türelem

A felnőttek gyakran mondogatják a gyerekeknek, amikor azonnal akarnak valamit, hogy várj, legyél türelmes. A gyerekek érzelem vezéreltek, amikor akarnak valamit, akkor a belső motivációjuk nagyon erős arra, hogy azonnal kielégítsék a szükségleteiket, vágyaikat. Az újszülött kikerülve az anyaméh biztonságából újra biztonságban akarja érezni magát, ezért jelez sírással és nyugszik meg, ha az anya ölelő karjaiban megkapja azt. Az első 2-3 hónap az újhoz való hozzászokás ideje a szülők és az újszülött számára is. Ez a felnőttek számára igazi „türelempróba” és egyben feladat, hogyan tudják összeegyeztetni a különböző szerepelvárásokat a saját szükségleteikkel és vágyaikkal. A csecsemő sírással kommunikál, nyugtatást és biztonságot, az anya fáradt, segítséget és támaszt, az apa, amikor hazaér a munkából, nyugalmat és gondoskodást vár. A közös pont az, hogy mindenki figyelmet akar a másiktól, olyat amilyenre éppen szüksége van. Ha nem kapja meg, akkor ingerültté türelmetlenné válik. Gyakori hiba, hogy mindenki a másikat akarja megváltoztatni, pedig az hosszútávon kudarcra van ítélve, mert csak önmagunk viselkedésén tudunk tartósan változtatni. A berögződött, zavaró viselkedésmintákat nem egyszerű megváltoztatni, de ha sikerül, akkor az igazi minőségi változást, kevesebb feszültséget eredményez. Pár kipróbálható recept:

  • elfogadni a másikat (mert valamikor ez ment, hiszen együtt akartak lenni)
  • az „egy hajóban evezünk” érzés az energiák kisebb-nagyobb célok irányában történő állítása
  • felelősséget vállalni: jogok és kötelességek egyensúlyát megteremteni
  • önmaga majd a társa számára konkrétan megfogalmazni, hogy ki mit akar és egyezségre is jutni, támogatni a másikat annak elérésében
  • naponta legalább fél órát kommunikálni, bírálatmentesen meghallgatni egymást (tv, telefon mentesen)
  • bűnbak képzés, hibáztatás helyett, ami rajtam múlik azt megcsinálni
  • saját feszültségoldó technikákkal rendelkezni
  • játszmákat, érzelmi zsarolást minimalizálni
  • külső segítséget kérni ezek megtanulásában

Elkezdeni nehéz, de megéri azért, hogy jobban érezzék magukat a párkapcsolatukban és a gyermekük is jó mintákat kapjon, mert hiába mondja a szülő, hogy legyél türelmes, ha ők maguk állandóan türelmetlenek.

 

 


Miként segítsd a gyermekedet, hogy kiegyensúlyozottan fejlődjön? - MEGTEKINTÉS
2018. március 31.



A munkahelyi stressz kezelésének lehetőségei - LETÖLTÉS 
2017. november 6.


Pénzkezelés családon belül- LETÖLTÉS  
2017. október


A társadalmi integrációt segítő és drogprevenciós célú, komplex programok megvalósítása Dunaújvárosban- LETÖLTÉS 

A szükségleteinket és vágyainkat azért kell ismernünk, mert ennek tudatában vagyunk képesek sikerélményeket elérni, örömforrásokat teremteni magunknak és kapcsolatainkat úgy működtetni, amiben nem ártok és nekem sem ártanak. Azaz a testi-lelki egészségünk záloga ez.


Mellrák elleni séta - A lehetséges lelki okok a betegség hátterében- LETÖLTÉS 
2015 március 7.

Előadásomban arra vállalkoztam, hogy a lehetséges lelki okokat összeszedjem, hogy mi is állhat a mellrák kialakulásának hátterében.


Munkahelyi stressz és oldásának lehetőségei - LETÖLTÉS 
2014. december 16. Székesfehérvár


Life-coach könyvben megjelenő interjú anyaga- LETÖLTÉS